Igaz történet alapján
2006.09.23. 20:40
A haverokkal egy filmben láttuk, hogy meg lehet idézni a halott emberek szellemeit a túlvilágról. Egyik este összeültünk, az egyik csaj áttanulmányozott egy könyvet, és nekiláttunk a dolognak. Körbeültünk, megfogtuk egymás kezét, és behunytuk a szemünket. Először mindenki röhögött, a srácok próbáltak ijesztgetni minket, de nem sok sikerrel jártak. Aztán egy kicsit elcsendesedtünk, és az idéző szerepét felvállaló csaj elkezdett motyogni. Arra kérte a szellemet, hogy ha köztünk járt, akkor kopogjon kettőt. Szerintem akkor lepődött meg mindenki, amikor tényleg két kopogás zavarta meg a csendet. A fiúk azt hitték, hogy mi, lányok akartunk visszavágni nekik az előző hülyéskedésért - alig tudtuk meggyőzni őket arról, hogy nincs közünk a kopogáshoz. Aztán a ,,boszorkányunk" úgy döntött, hogy újabb dolgot kér a szellemtől: azt mondta neki, hogy szakítsa le a függyönyt. Ekkor váratlan dolog történt: a szobában elkezdtek repülni a tárgyak, a villany fel-le kapcsolódott, mintha egy rossz horrorfilmben lennénk. Szétugrottunk a körből. Volt, aki elbőgte magát, volt, aki kirohant a házból. Én az egyik asztal alá bújtam, teljesen kétségbeestem, hogy mi lesz, de néhány pillanat múlva vége lett a duhajkodásnak, és minden elcsendesedett. Akkor előbújtam a relytekhelyemről, és egy másik asztalhoz siettem, ahol egy lapra ceruzával ennyi volt felírva: ,, Ne játsszatok velem!" Azóta tudom, hogy nem szabad bolygatni a halottak életét, mert nagyon megorrolhat ránk. Még jó, hogy nem történt nagyobb baj velünk...
Forrás: //szellemek.gportal.hu
|